szornyu volt, borzasztoan faj belul most. biztos hibas vagyok es ingerult es tudom is, de megis. nem tudom. sir. azt akarom, h elmuljon. nem akarom ezt erezni. nem tudok jokedvu lenni. menekulnek, de hova? meg minek? meg most miert? hullamzik. osszevissza kavarog minden. mintha apro darabokra hullottam volna szet. mintha nem is en lennek. oda akarok bujni, erezni, szeretni. es nem itthon egyedul bogni. utalom ezt a gombocot. semmihez nincs kedvem. elegem van magambol. nem akarom bantani. alig vartam ra es megsem tudtam ket ertelmes mondatot mondani, nem tudtam megszolalni, szerettem volna meselni, de nem ment. mintha leblokkoltam volna. nem tudtam kimondani, h szeretem es ne haragudjon ram. majd elmulik. mindjart, par nap es megsimogatja az arcomat es atolel. gyulolom magamat ezert. hogy par napja nem boldog miattam. tolom el magamtol, nem vagyok normalis. mitol felek mar megint csak azt erzem, h rettenetesen felek. de most mitol? mi bajom van? nem ertem, most semmit nem ertek, totalis kaosz. hulye vagyok.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://litababa.blog.hu/api/trackback/id/tr762184259
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.